Akinek az iroda a kantin: az egész szobát belengi valami átható ételszag, ami jó esetben csak zavaró, rosszabb esetben el is veszi a kedveteket az ebédtől. Az ilyen típus sosem kérdezi meg, hogy zavar-e, ha mellettetek eszik pacalt.

A túl barátságosak: nem érdekli őket, hogy éppen dolgoztok, és hogy mennyire elavult gesztus, ők minden nap átmásznak legalább húsz asztalon, csak hogy kezet rázhassatok.

A hangosan idegeskedők: ha befagy a gép, egyáltalán nem segít, ha az egerüket az asztalhoz csapkodják, mégis minden adandó alkalommal megpróbálják.

A sunnyogók: pontosan tudják, hogy meg kellene csinálniuk egy feladatot, és hogy a lustálkodásuknak még meglesz a böjtje, mégis megnyitják huszadszorra is a Facebookot.

A mormolók: valamilyen levelet fogalmaznak vagy rosszabb esetben csak olvasnak valamit, de mindenképpen mormolnak hozzá. Videó: a nyolc legidegesítőbb dolog, amit a könyvtárban tehettek.

Akik miatt eltűnik az étel: spóroltok, ezért direkt otthonról hoztok valamit ebédre, ráadásul vagy egy órát szöszögtetek az elkészítésével. Aztán valaki kilopja a hűtőből.

A fárasztók: folyton bombáznak a kérdéseikkel, ráadásul még jobb is, ha a megbeszélésen dobják be az értetlenkedő kérdéseiket, és nem élesben derül ki, hogy hozzá sem tudnak szagolni a feladathoz.

A bulizók: nyilván mindenkinek jobban megy a munka valami pörgős zenére, fülhallgatóval meg ugye kit zavar? Hát azt, aki a ritmikus dobogást hallgatja és a fura táncmozdulatokat kénytelen nézni.

Akik csak a kredit miatt vannak itt: teljesen motiválatlan gyakornokok, egyáltalán nem érdekli őket, hogy mi zajlik a cégnél. A legbosszantóbb, hogy ők is épp annyi kreditet kapnak a semmittevésért, mint ti a kemény munkáért.

A főnök "kedvence": minden reggel haverkodik a főnökkel, lohol utána, mások előtt pedig szereti úgy beállítani, mintha az egész cégtől ő ismerné a legjobban. Általában nemhogy a főnöknek, de senkinek sem lesznek a kedvencei. "Az a jó, ha nem hagyják békén az embert" - pályakezdők multicégeknél.