Reális veszély, hogy nem a szakmai szempontok, hanem szimpátia és érdekek mentén történik majd a pontozás– véli Sándor Éva, pedagógiai szakpszichológus, akivel a státusztörvény keretein belül bevezetendő teljesítményértékelés pszichológiai hatásairól beszélgettünk. 
 
                                        
                                        
                                        
                                        	
    „Erősen  szubjektív és igazságtalan is. Elképzelhető ugyanis, hogy a nagyobb bér  reményében sokan hajlandóak lennének többet, illetve jobban dolgozni,  de nem lesz mindenkinek esélye arra, hogy megkapja a munkájáért a  többletet, mert a tervezet szerint csak a legjobb 25 százalék kaphat.  Kíváncsi leszek, hogy ha nagyon sok azonos pontszámot elért pedagógus  lesz, akkor közülük hogyan válogatják ki azokat, akik jogosultak lesznek  az emelt bérre” – mondja az Eduline-nak Sándor Éva pedagógiai  szakpszichológus, aki jelenleg iskola- és óvodapszichológus  koordinátorként dolgozik egy pedagógiai szakszolgálatban.
A kormány június elején nyújtotta be a státusztörvény tervezetét (ennek része a teljesítményértékelés is) az Országgyűlésnek, itt írtunk arról,  hogy 23 ponton nem az került a benyújtott tervezetbe, ami az  egyeztetéseken elhangzott. A Belügyminisztérium még januárban jelentette be, hogy új teljesítményértékelési rendszert vezetne be a közoktatásba. Ennek részeként a pedagógusok minden tanév elején néhány belső teljesítménycélt határoznának meg, amelyek teljesülését a tanév végén vizsgálnák, emellett pedig a minisztérium által megszabott kompetenciaterületeken is meg kellene felelniük. A teljesítményértékelés pontos részletei – a  végrehajtási rendelet megjelenésééig – még nem ismertek, de néhány  nyilatkozat alapján valószínűsíthető, hogy lényeges hatással lesz a  bérekre: „Aki kevesebbet foglalkozik a leszakadó gyerekekkel, kap egy  fizetést, de aki sokat foglalkozik, százezer forintokkal többet kereshet” – mondta korábban Rétvári Bence parlamenti államtitkár.
Lesznek,  akiket zavarni fog, igazságtalannak fogják megélni jogosan vagy  jogtalanul, mások nem fognak ilyesmikkel foglalkozni – válaszolta a  szakpszichológus arra a kérdésünkre, vajon okozhat-e a tantestületen  belül majd feszültséget, ha nagyon eltérő fizetéseket kapnak a  pedagógusok. Hozzátette: Magyarországon nem jellemző, hogy az  intézményvezetők szupervízióba járnának vagy hogy tudatosan dolgoznának  az önismeretükön. Emiatt reális veszély, hogy nem a szakmai szempontok, hanem szimpátia és érdekek mentén történik majd a pontozás.
Sándor  Éva szerint az lehetne a megoldás, ha az összes pedagógusnak  biztosítanának egy olyan bért, ami egzisztenciális biztonságot nyújt, és  azon felül lehetne többlet jövedelemre szert tenni.
A pedagógusok nagyon nagy része ki van égve, el van fáradva és  teljesen reménytelennek látja a helyzetet. Ennek ellenére a hírek  szerint az elvállalt munka mennyisége is nagyban befolyásolja majd a  fizetést. A leterheltség többek között azzal jár a pszichológus szerint,  hogy a tanároknak nincs kapacitásuk a rohamtempóban való tanításon  kívül másra, így az iskolákban nem foglalkoznak a bullyinggal, a  digitális neveléssel, a szexuális neveléssel, drogprevencióval,  testi-lelki egészséggel és nincs idő és energia a valamiből lemaradó diákokra sem. Úgy látja:
„A  végletesen kizsigerelt pedagógusokat tovább többletmunkába hajszolni,  ahelyett, hogy a valódi problémákat orvosolnák, gyerekek elleni vétek és  az oktatási rendszer szétverésének következő fázisa.”
Az intézményvezető szemléletén is sok múlhat
Az,  hogy mentálisan mennyire megterhelő, hogy évente, a teljesítmény  alapján értékelik a pedagógusokat, függ az intézményi légkörtől, a  vezető stílusától és a kommunikációjától is. Egy erősen autoriter,  megfélemlítésre alapozó vezető mellett a teljesítményértékelés kész horror  lehet, egy demokratikus szemléletű, a kollégáival jó kapcsolatot ápoló  vezetőnél akár még kellemes beszélgetésnek, odafigyelésnek és törődésnek  is megélhető.
Korábban írtunk arról,  hogy öngyilkos lett egy igazgatónő Angliában miután iskolája elégtelen  értékelést kapott a kormányzati minősítésen. Ennek kapcsán arról  kérdeztük a pedagógiai szakpszichológust, hogy milyen típusú emberekre  lehet ennyire szélsőséges hatással, ha esetleg nem olyan eredményt  kapnak, mint amire számítanak:
Nem  ismerjük ennek az esetnek a hátterét, de sosem egyetlen egy ok vezet el  az öngyilkossághoz. Magyarország élen jár sajnos az öngyilkosságot  elkövetők lakosságra vetített arányában világszinten is. Tapasztaljuk,  hogy a mentális egészség sem mondható jónak országos szinten, a  pedagógus társadalomban pedig pláne – mondta és hozzátette, hogy  önmagában egy kedvezőtlen eredménytől még nem lesz senki öngyilkos. De  sok olyan körülmény lehet, amely viszont növeli a rizikót, mint a  mentális betegségek, függőségek, magány vagy trauma és abúzus az  élettörténetben.
„Mennyire  jogos, hogy ugyanazt a szempontrendszert alkalmazzák a pedagógusokra,  mint a pedagógiai szakszolgálatokban dolgozó pszichológusokra? Mennyire  reális az, hogy tervezett teljesítményértékelés keretén belül az iskola-  és óvodapszichológusok szakmai munkájának minőségét pedagógus  végzettségű intézményvezetők ítéljék meg, akik nem rendelkeznek ehhez  megfelelő szaktudással és kompetenciával? A tervezetnek számtalan olyan  pontja van, ami nem reális.”
–  mondja Sándor Éva. Aki nem hiszi, hogy a teljesítményértékelés bárki számára  is vonzóbbá tudja tenni a pedagóguspályát: egy félig elsüllyedt, roskadozó hajón – amelyet mi a magyar oktatási rendszernek hívunk – a gyerekeket egyre reménytelenebbül menteni próbáló pedagógusokat teljesítményértékelni egyszerűen gonoszság – véli. Ráadásul szerinte ez a rendszer tovább növelheti majd a  pályaelhagyók számát. Ami hatalmas probléma, hiszen már június elején  több ezer iskolai és óvodai álláshirdetést lehetett találni a közszolgállás.gov.hu-n.